Szombaton disznótorban voltunk. Ez olyan hirtelen tor volt, mert szegény malac már nem akart kijönni az ólból, ilyenkor gyorsan szoktak dönteni; le kell vágni, mielőtt elpusztulna. Így péntek délután volt a szétbontás, szombat délelőtt pedig a feldolgozás. Semmi nem úgy történt, ahogy szokott, a vér pénteken csak abálva lett, szombaton pedig elhoztuk egy részét. Ott akkor hiába készült volna el, a családban a hét elején már vágtak egy disznót, nem kívánták. Rám maradt a befejezés, amit tegnap meg is tettem.
A vér elkészítése ősi szokás. Az emberek régen az állatnak minden részét hasznosították, amit csak lehetett. Van, aki rá sem nézne, én sem enném minden héten, de 1-2-szer egy évben szívesen.
A vér elkészítése ősi szokás. Az emberek régen az állatnak minden részét hasznosították, amit csak lehetett. Van, aki rá sem nézne, én sem enném minden héten, de 1-2-szer egy évben szívesen.
Hagymás vér
Hozzávalók 2 személyre:
35 dkg abált vér, 2 közepes vöröshagyma apróra vágva, 1 evőkanál zsír, só, sok őrölt bors
Az abálás úgy történt, hogy az összealvadt vért darabokban forrásban lévő vízbe tették, és addig főzték benne, amíg a közepe is barna lett, nem piros - úgy 25-30 percig tarthatott.
Otthon az abált vért kisebb kockákra vágtam. A zsírt felolvasztottam, rátettem a sok hagymát, és a megfuttatása után vizet öntöttem alá, puhára pároltam, zsírjára sütöttem. Hozzátettem a vérből való kockákat, átpirítottam, sóztam, bőven borsoztam, kis vizet öntöttem alá, lefedtem. Kis lángon kb. 15 perc alatt puhára főztem. Az a lényeg, hogy szaftos legyen egy kicsit, ne száraz.
Az én gyerekkoromban puha kenyérrel ették - én most is így ettem -, a férjemnek készítettem krumplipürét hozzá, mert náluk az volt a szokás.
Az abálás úgy történt, hogy az összealvadt vért darabokban forrásban lévő vízbe tették, és addig főzték benne, amíg a közepe is barna lett, nem piros - úgy 25-30 percig tarthatott.
Otthon az abált vért kisebb kockákra vágtam. A zsírt felolvasztottam, rátettem a sok hagymát, és a megfuttatása után vizet öntöttem alá, puhára pároltam, zsírjára sütöttem. Hozzátettem a vérből való kockákat, átpirítottam, sóztam, bőven borsoztam, kis vizet öntöttem alá, lefedtem. Kis lángon kb. 15 perc alatt puhára főztem. Az a lényeg, hogy szaftos legyen egy kicsit, ne száraz.
Az én gyerekkoromban puha kenyérrel ették - én most is így ettem -, a férjemnek készítettem krumplipürét hozzá, mert náluk az volt a szokás.
4 megjegyzés:
A recept nagyon jó, én hiányolom belőle a sok-sok majorannát!
Hát látod, ez még nem jutott eszembe...de tudod, én az ilyen hagyományos és családi ételeket általában hagyományosan főzöm, nem is gondolkozom azon, mit lehetne még beletenni.
Jövőre, ha eszembe jut - mert az idén nincs több disznótor -, megpróbálom:)
a recept kiváló, és mi is kenyérrel esszük :) nagyon finom, bár nálunk hagyomány szerint is a vér mellé még raknak bele egy kis májat és ütnek rá tojást. fantasztikus :)
Kedves Névtelen, erre mondják, hogy minden konyhában másképp fő az étel, de tanulhatunk egymástól:)
Megjegyzés küldése