2008. november 4.

Gyerekkori emlékek



Ismét Gabriellától kaptam a felkérést, most gyerekkori emlékemről kell valljak. Gondolkodási időt kértem, mára meg is fogalmazódott nagyjából, mit szeretnék leírni.


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!


Érdekes módom Citromfűnek már teljesen spontán vallottam egyet tegnapelőtt, azt nála el lehet olvasni a megjegyzések között; nagyon érdekes, hogy az emberben egy kép milyen érzéseket hozhat elő.

A másik tulajdonképpen szombaton fogalmazódott meg tudat alatt, a családi összejövetelünkre való készülődés közben és alatta.
A nagyszülői ház nekem nagyon sokat adott. Rengeteg időt töltöttem ott különböző okok miatt, mindig nagy szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre. Sajnos ők már nem élnek évek óta, de még mindig látom őket lelki szemeim előtt, hol hajladozva-kapálva a szőlőben (így hívták azt a kertet, amit házon kívül műveltek, illetve abból is volt 2, egy "közeli" és egy "messzi"), hol pedig otthon a konyhában vagy így télen a csempekályha mellett ücsörögve.

A történethez az apropót a kolbász és a hurka adta; mi legyen hozzá a köret? És beugrott, hogy nagymamám mit csinálna hozzá...hát "lerben" sült krumplit! A "ler" (biztosan nem tudja mindenki) az a sparhelt sütője volt, oda dobták be a megnedvesített krumplikat, és sütötték puhára-piroskásra. Mikor készen volt, kiszedte nagymamám, tiszta kötőbe bugyolálta, és onnan szedtük ki kis adagokban. Mindenki magának pucolta le a héját, aztán vajat, kolbászzsírt vagy schmalz-ot (kisütött vaj, svábok használták; nem olyan lassan sült, mint a ghí, szerintem leginkább a vaj tartósítására szolgált) kanalaztunk rá, és azzal ettük, mert sokszor volt magában. Még érzem a számban az ízét, lehet hogy egyszer ez utóbbit is mellé próbálom...

A sütőben sült krumpli szombaton este is elkészült, a nagymamám 3 gyermekében (akik ma már maguk is nagyszülők) és unokáiban (akik pedig éppen őszülni kezdenek) feljöttek a régi emlékek.

A stafétát szeretném továbbadni:

Citromfűnek
Betűlevesnek
Rebabának
Mammának
Kicsi Vúnak
Szintiának
Ritának

5 megjegyzés:

Mennyei Manna írta...

Szia Marcsi!

Kedves vagy, hogy gondoltál rám!:)

Szintia

citromfű írta...

Marcsi, köszönöm, hogy gondoltál rám! Hamarosan megírom a posztot.
Lerben sült krumpli: mi kacsazsírral ettük. Hasonlóan fogyasztottuk, csak magában. A férjeméknél pedig a hurka-kolbász körete. Én disznótorost a mai napig ezzel a körettel készítek. :)

Gabriella írta...

Nagyon szép lett a megemlékezések. Az hiszem a nagyszülökhöz kötödö emlékeinket nem törli ki az idö. És milyen fájó ilyenkor, hogy az idö olyan nagyon gyorsan telik.... :-((((

üdv,
Gabriella

UI: tegnap megcsináltam a gyümölcszselés kalácsot... és a falat kapartam,,, mert olyan fini volt. De hidegen tényleg finibb, mint melegen. De kibírja azt kivárni? :-)))

Rita írta...

Szia!

Köszönöm a játékot, megfogom csinálni! :)

kicsi vú írta...

Köszönöm a felkérést, töröm a fejem!:)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin