A kolbászgyártás "mellékterméke" volt ez az ebéd pénteken. Az jutott eszembe amikor a férjem meghozta a kolbásznak szánt húst, hogy disznótorban anyósoméknál mindig van sült hús, és az nagyon finom szokott lenni. Mondjuk, leginkább azért, mert a nagyon friss húsnak nincs párja, de tán lehet egy kicsit csalni...
Így azután csütörtök reggel a vásárolt zsákmányból kiválasztottam egy kis húst, darabokra vágtam, bepácoltam mustár-olaj-bors-gyömbér keverékbe. Pénteken délben megsóztam, zsírral kikent tepsibe tettem, zúzott fokhagymát, babérlevelet adtam hozzá és egy kis bort öntöttem alá, lefedtem. 180 fokos sütőben puhulásig sütöttem. Ez a hús nem volt kövér, így nem vettem le róla a fóliát, mert akkor nagyon kiszáradt volna, de így is piros lett egy kicsit.
C&V azték karfiolja volt a köret. Hihetetlen, hogy a kakaó abszolút nem érződik, csak szép leopárd mintásra színezi a zöldséget. A direktben sütést én sem mertem bevállalni, mint sokan mások a sütő miatt. Az eredeti recept szerint előkészítve 20 percig fólia alatt, pici vízzel volt a sütőben. Mikor levettem a fóliát, 10 perc alatt pirosas-barnás lett és finom!
2 megjegyzés:
Hát azt hiszem ez a kosztolás vica-verza igaz. :-))))
Tetszik amit a karfiollal csinálsz. Sajnos én nagyon nehezen tudom a étrendünkbe behozni.
Rajtam kívül senki nem szereti. De azt a lengyel karfiollevest megfogom próbálni..... hátha...
A gyümölcszselés kalácsodat épp most dagasztom. Remélem jól lesz, mert felénk csak szárított élesztöt lehet kapni. Sajna-bajna....
Csak így meg a mennyiség nem szokott más lenni...
Mármint a liszt mennyisége szokott más lenni,,,, ezt akartam írni
Megjegyzés küldése